Aszongya nekem a Vivien tegnap, hogy akkor el kéne kezdeni a kultúrkommandót, nem? Hát mondom, de. Ennek meg is lett az eredménye: október első napján, ami ráadásul a zene világnapja is, ugye, fogtuk magunkat, aztán egy rakat vers-fénymásolattal, és Milánnal, a ragasztóval kimentünk a Gödörhöz, hogy első ízben megtapasztaljuk, milyen érzés kultúrkommandózni.

Hölgyeim és uraim, Kultúrkommandózni jó érzés! Annál is inkább, mivel nem csak ragasztgattunk galád módon, hanem gátlástalanul megkérdeztünk egy-egy fűben üldögélő társaságot, hogy kérnek-e ingyenverset... És láss csodát: kértek! Sőt, még tetszett is nekik... Meg volt, aki kérte, hogy szavaljam el. Elszavaltam. És az egyikük kiköpött úgy nézett ki, mint Németh Juci, aki ugye Nemjuci. Vajon mégis ő volt?

Na mindegy, ez végül nem derült ki, hiszen az ifjú építész csapat olyan lelkes volt, hogy magukhoz invitáltak, és ott töltöttük az este további részét. Gitároztunk. Még a kalapos idegen is gitározott, a punk meg elénekelte hozzá Vivien versét. Megkapta az enyémet is hozzá, csak úgy, grátisz. Cigit viszont nem kapott, pedig valószínűleg azért jött volna, de annyira megilletődött a spontán rázúduló kulturális özönvíz termékeny cseppjeitől, hogy végül elfelejtett kérni.

Ja, és persze a multimédia, hát hogyne! Csináltam képeket is, de egyrészt nem lettek túl jók, másrészt pedig legalább fél órája nem jövök ki ezzel a bloghu-s szövegszerkesztővel, mert hiába nyomom, nem jön elő a kép hozzáadása ablak. Úgyhogy ezúttal kép nélkül maradtok, vagy csináltok ti magatok, elkülditek, kibékítetek engem és a szövegszerkesztőt, és akkor lesz nektek multimédia itt is.

Addig viszont jöjjön a két vers, amit első bevetésünk alkalmával kikultúrkommandóztunk:

Gödör

Hiába, nincs mese, már megint itt vagyok.
Nem tagadom, bevallom: jó itt lopni a napot.
Erzsébet tér, Gödör, Te vagy a kedvenc helyem,
az olyanokat, mint én vagyok, itt mindig meglelem.
Ide jár mindenki, aki alter, egyetemista, bringás, vagy csöves,
a közös vonás: legtöbbjük a szabad térben iszik, vagy füvez.
Nem szólok az idegenekhez, és ők sem hozzám, ez a szerepem,
tolerancia munkál itt minden semmittevő kebelben.

(markó VIVIEN) 

Ablakballada
(Megevett a rendszer, ember!)

Kattansz, kattogsz,
ablakból ablakba.
kattansz, kattogsz,
ablakból ablakba,
kattansz, kattogsz,
ablakból ablakba,
kattansz, kattogsz
ablakból blablabla

Aztán:

Megaltatsz a jóból egy keveset a szádban,
hagyod elveszni magad egy fél homálynyalábbal,
és bal lábbal lábalod magad alá az ablakballadát,
mint aki nem hall, és nem is lát.

Nahát,

ITT EGY VERSESPLAKÁT!

(benke HUNOR)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.