A Sirályban szerették. A Mumusban nem értették. A Kuplungban nagy volt a hangerő. A Lámpásban kést is adtak. De csak azért, mert olló nem volt, és valahogy szét kellett választani a füveset, meg a borosat. Kezdetben egy lapon voltak.
Hosszas fejtörés és gondolkodás után ugyanis az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a péntek éjszakában kézzelfogható kultúra nélkül tobzódó ifjúságnak az lesz a legjobb, ha valami könnyed olvasnivalót kap a kezébe. És ha még ki-ki kedve, ízlése, beáll(ít)ottsága szerint választhat is: na az lesz a legjobb!

A péntek este tehát valahogy így nézett ki: gyülekezés a Lámpásban, 89 darab A4-es verseslap kétszerezése, A5-ösítése késsel, aztán a szöveg:
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de az a helyzet, hogy van nálunk egy rakás vers, tök ingyen. Kértek? (Az arcokon tükröződő reakciók ilyenkor: mi? mI? MI?!) Lehet választani is, van füves, meg boros.
(még mindig meglepődve:)
- Hátőőő, akkor én egy borosat kérek...
- Én meg egy füveset.
A tranzakció lezajlik, már megyünk is tovább, hacsak nem kérdezik meg, hogy akkor ez most mi? Elmondjuk, mire a legtöbben elismerően bológatnak, mi meg örülünk.
Aztán a Lámpás kész, köszi a kést, egy-egy példány még a faliújságra is kikerül, nekünk meg dolgunk van, sziasztok! Alig 10 másodperccel arrébb következik az este Mumusa. Kifelé menet a Lámpásból azért még hallunk olyat is fél füllel, hogy "hát, hát, hát ez, ez mi ez ez? Hát három perc alatt írok ilyen verset, hát, hát, hát, felháborító..." Szerintem meg felbátorító: írj te is! Legközelebb azt is kikultúrkommandózzuk.
Szóval akkor a Mumus: alig vannak néhányan, egy tag leolt, hogy neki csak József Attila verset osszunk, egy másik meg közli, hogy hát neki baromira nem kell ingyenvers, főleg nem boros és füves; a leendő belgyógyásznak viszont tetszik az ötlet. Mondjuk a félhomályban nagyon ő sem tudja elolvasni, de ígéri, hogy másnap mindenképpen, és kommentel is...
A Kuplungban acid-techno-minimal-elektro-diudisum őrjöngés van, esélytelen, hogy a verssel próbálkozzunk, képtelen lenne elnyomni a hangerőt. Még mindig nálunk egy rakás ingyenvers, és már csak a Sirály van hátra. Az viszont nagyon. Szerencsére. Már az utcán állók körében is sikert arat a kultúrkommandó, aztán odabent 20-tól 50-ig szinte mindenki vevő rá. Többen is kérik, hogy olvassuk fel. Vagy szavaljuk el. Vagy bármi. Spontán beszélgetések kezdődnek, az egyetlen szépséghiba, hogy 600-ért iszom a házmestert... De az ingyenverseket nem ússza meg senki, akár boros, akár füves. Mondjuk egyikük sörös, ő kissé meg is orrol ránk - jogosan -, amiért rá nem gondoltunk, de azért beéri ő is a kínálattal.
Szóval a Sirály tökéletes - a gyenge szóvicc kedvéért: sirály - hely a Kultúrkommandónak, ott szeretik az ilyesmit. És asszem mi is szeretjük a Sirályt. Iz disz a bigining of a bjútiful frencsip? Méjbí.
(A szövegben nem véletlenül van ám az a három rövidke szó kiemelve. A felhívás mindenkinek szól, aki kedvet érez hozzá, és szeretne csatlakozni.)

És akkor akit nem találtunk meg tegnap este, vagy elhagyta, vagy nem emlékszik, vagy azzal fűtött: íme a két vers, ami legott kikultúrkommandóztatott vala.
Te melyiket kéred?

Ezerjó
Elkövető: markó VIVIEN

A művész esküszik a marihuánára
Elkövető: benke HUNOR
(igen, ez olyan, hogy meg kell fordítani, régi, képcsöves batárnagy monitorral rendelkezők használhatják a jobb gomb/kép mentése másként parancsot, és elforgathatják a képznézegetőben is.)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.